Gy. Riba János 21 évesen asztalosmesternél vállalt munkát Budapesten, aki felfigyelt jó rajzkészségére és összeismertette egy műkereskedővel, aki reprodukciók készítésével bízta meg. A Képzőművészeti Főiskola vendéghallgatójaként látogatta a Főiskola műtermét (Epreskert), majd más szabadiskolákba járt, pl.: Padolini magániskolájába. Rendszeresen beküldte képeit kiállításokra, tárlatokra. Elsőként 1932-ben a Nemzeti Szalon állította ki Cigányasszony című képét, ettől kezdve rendszeresen szerepelt is a kiállításokon. 1933-tól tagja a Képzőművészeti Társulatnak, 1951-től a Szolnok Megyei Képzőművészeti Munkacsoportnak. 1937-ben telepedett le Jászberényben. 1939-44 között számtalan hazai és külföldi elismerést kapott. Az ’50-es évek elején munkát vállalt az Eötvös Loránd Geofizikai Intézetnél, így eljutott a Felvidékre. Itt készültek a borsodi tájat, a Hernád- és Sajóparti fürdőzőket, szerencsi dombokat ábrázoló képei. 1953-54-ben kapta első templomfestési megbízását Fájiban, melyet több is követett. 1964-től tagja a Magyar Népköztársaság Képzőművészeti Alapjának, 1968-tól az átszervezett Művészeti Alapnak. Művészetére a naturalizmus jellemző. Tájképfestészetén a természet iránti vonzódás látható, kedvelt témái: a jászsági táj, a Zagyva-part, erdőrészletek. Zsánerképein a jászsági ember életének eseményeit, munkáját örökítette meg, figuráit a tájban elhelyezve: kubikusok, hídépítők, halászok, piaci árusok, szüretelők, aratók, korcsolyázó, szánkózó gyerekek. Portréfestészetére is a biztos ecsetkezelés, magas technikai tudás a jellemző.
Forrás: Hamza Gyűjtemény és Jász Galéria
Válogatás a kiállításunkon szereplő műveiből
