Lencse Mátyás több jászsági településen, Erdélyben, majd a tanító édesapa szülőfalujában, Jászdózsán élt.
A Jászberényi Tanítóképzőben szerzett tanítói képesítést. Jászberényben indult el a pedagógusi pályán, melyet a II. világháború tört ketté. Katonáskodás, amerikai fogságban töltött évek után Jászberényben talált otthonra immár felségével, gyermekeivel. A pedagógusi pálya Jászberény általános iskoláiban folytatódott, és a fiatal tanító már az ’50-es években elkezdett rajzolni és festeni. Zongorázott, hegedült és a városi kórus tagja is volt, de egyre inkább vonzotta a festészet. Kiállítást soha sem rendezett, de a’60-as évektől olajfestményei, akvarelljei egyre népszerűbbek lettek. Elsősorban jászberényi, jászsági életképeket, tájakat, a Zagyvapart egyes szakaszait, a tanyavilágot örökítette meg a rá jellemző, meleg színekkel. Emberábrázolást ritkán láthatunk alkotásain.Nem volt tagja semmilyen művészeti társaságnak, a saját maga útját járta, de a városi kortárs festőművészekkel jó kapcsolatban volt.
Jászberényben családok, intézmények őrzik festményeit, de munkái megtalálhatók más városokban és határon túl is.
Válogatás a kiállításunkon szereplő műveiből
