Vágó Pál festő, mint a magyar történelmi- és genre-festészet egyik kimagasló alakja, ünnepelt festőink közé tartozott. Különösen híres az 1900-as párizsi világkiállítás nagyterme számára festett nagy faliképe: a Huszárság története, melyért a francia becsületrendet is megkapta. Másik híres vászna: a Szegedi árvíz képe, azután a Budavár bevétele 1849, a Magyarok Kiev előtt. Egyike volt a magyar népéletkép-festés legizzóbb magyarságú mestereinek. Hatalmas erejű vászna a Becsületügy a Hortobágyon (két viaskodó bikával), a Vonósnégyes, a Jár a baba, a Víg társaság, a Húsvéti öntözés. Főmunkatársa volt a Magyarok bejövetele és a Bem-Petőfi körképeknek is. Összegyűjtött műveit 1929-ben a Műcsarnok mutatta be. Münchenben és Párizsban tanult festészetet. Hazatérése után életképeivel, alföldi jeleneteivel rövid idő alatt a legnépszerűbb művészek közé került. Az 1890-es években tevékenyen részt vett a millenáris ünnepség előkészületeiben, az egyik legfoglalkoztatottabb festő volt. Illusztrátorként is dolgozott különböző újságoknak, és az Osztrák-Magyar Monarchiába is számos, különböző műfajú rajzot készített. Legemlékezetesebbek sokalakos, erőteljes zsánerjelenetei: a tusrajzokon lendületes vonalak váltakoznak finomabb rajzolatokkal, jellegzetes stílust kölcsönözve a grafikáknak.
Forrás: Tolnai Lexikon, 1930.
Válogatás a kiállításunkon szereplő műveiből
<< Thorma János Arcképcsarnok Varga József Zsolt >>