Chiovini Ferenc, olasz származású festő. Művészcsaládból származott, Szolnokon érettségizett. 1917. májusában az olasz frontra került. 1924-ben szerzett diplomát a Magyar Képzőművészeti Főiskolán. Öt éven keresztül a római Accademia delle Belle Arte-n tanult, rajzatnulmányokat végzett Firenzében is. Mesterei: Balló Ede, Rudnay Gyula, Vágó Pál, Ferrazzi. 1926-tól tagja volt a Szolnoki Művésztelepnek. 1935-36-ban ösztöndíjas volt Rómában, 1938-ban a Szent István jubileumi kiállításon miniszteri elismerésben részesült. 1947-49-ig Szolnok megye építésügyi igazgatójaként a művésztelep helyreállításán dolgozott. Festészete az Alföldhöz kapcsolódik. Bravúros rajztudással, sajátos szerkesztőkészséggel, a plein air hagyományos módszereinek felhasználásával, a megfigyelés és látomás váltakozásával az „ősi Alföld monumentalitását” festette. Temperafestményeit realizmus, bravúros rajztudás, mély, tüzes, élénk színek, erős színellentétek, fokozatos oldottság, egyre expresszívebbé váló kifejezésmód jellemzik. Főként az alföldi ember élete érdekelte: munka, utazás, lakodalmak, vásárok, ünnepek, valamint a ménesek, gulyák, vörös naplementék, országutak, lovaskompozíciók, szolnoki részletek. Aba-Novák Vilmossal együtt készítette a jászszentandrási templom freskóit.
Forrás: Hamza Gyűjtemény és Jász Galéria
Válogatás a kiállításunkon szereplő műveiből
