P.Bak János
festő, grafikus. Tanulmányait az Iparművészeti Iskolában kezdte, ahol Helbing Ferenc és Haranghy Jenő tanítványa volt. 1930-1937-ig a Képzőművészeti Főiskolán képezte magát, mesterei Glatz Oszkár és Rudnay Gyula voltak, ez utóbbinak 5. évtől tanársegédje lett. 1947-től Baján, a Rudnay Szabadiskola és Művésztelep egyik vezetője volt. Rendszeresen kiállított a Képcsarnok galériáiban, emellett 1965-ben Milánóban és Firenzében, 1974-ben Tokióban volt egyéni kiállítása, de az érdeklődők csoportos kiállításokon is találkozhattak alkotásaival. 1953. nyarától a Szolnoki Művésztelep gondnokaként dolgozott és vezette a művészek csoportját is. Festői stílusa Rudnay és a szolnoki festészet hatására alakult ki. Figurális festményei, portréi találóan jellemzik modelljei lélekállapotát. Tájai, csendéletei a vidék hangulatát és népe életformáját örökítették meg beleérző erővel. Mintegy szintézist teremtettek a nagybányai és az alföldi hagyományok között, kifejezve az ember és természet harmóniáját. P. Bak János portréfestészete egyedülállóan magas színvonalú a XX. század magyar képzőművészetében, de az akvarellfestés kivételes képességű művelője is volt. Jászberény részére „Lehel vezér Augsburg előtt” címmel nagyméretű történelmi képre kapott megbízást, mely 1957-ben készült el.
Műveit őrzik a Nemzeti Galériában, Szolnokon és olasz magángyűjteményekben. P. Bak János azonban nem csak képzőművész, hanem hegedűépítő mester is volt.
Válogatás a kiállításunkon szereplő műveiből
